Kapcsolatok és az adaptációs képesség

Tisztelt Uram vagy Hölgyem,

Kérem, szánjon néhány percet az idejéből

az alábbi kérdőív kitöltésére.Az alábbi kutatás a diplomamunkám részét képezi. Célja, hogy megközelítse és feltárja, hogyan segítik a szülői kapcsolatok és az ellenálló képesség a serdülőket az élethelyzetek kezelésében. A cél a serdülők ellenálló képességeinek, sajátosságainak és kapcsolataik jellegének ismertetése.

A projektben azt szeretnénk kideríteni, hogy vannak-e olyan egyéni különbségek a kutatásban résztvevők között, amelyek az említett összefüggések magyarázatát segítenék.A kérdőiv kitöltésével hozzájárul adatainak felhasználásához kutatási célokra.

Biztosított

Survio

Nevének kezdőbetűi és a hónap, amelyikben született pl. az enyém ez lenne: RB6(ez az adat csak arra szolgál, hogy a kutató egy bizonyos kód alatt bevigye az adatokat a rendszerbe, a teszt kitöltése teljesen névtelenül zajlik).

Kora( években és hónapokban pl.16éves 4hónapos)

Neme:

Válasszon egy választ

Férfi

Nő

Más...

Szakirány és évfolyam:

Nemzetisége

Válasszon egy választ

Magyar

Szlovák

Más...

Kapcsolatok és az adaptációs képesség

Nevének kezdőbetűi és a hónap, amelyikben született pl. az enyém ez lenne: RB6(ez az adat csak arra szolgál, hogy a kutató egy bizonyos kód alatt bevigye az adatokat a rendszerbe, a teszt kitöltése teljesen névtelenül zajlik).

Kora( években és hónapokban pl.16éves 4hónapos)

Neme:

Szakirány és évfolyam:

Nemzetisége

Édesapám ....... éves (meghalt, amikor ......... éves voltam).

Édesanyám ...................... éves (meghalt, amikor ......... éves voltam).

Mindkét szülővel éltem ......... évig(vagy mindmáig élek).

A szüleim elváltak amikor ....... éves voltam(vagy nem váltak el).

Éltem(édesanyámmal-édesapámmal)………… ……………… koromtól(vagy mindkét szülővel éltem).

Van ........ testvérem.(szám: 1,2,3...)

.............. nővérem és/vagy bátyám van.(szám: 1,2,3...)

…………húgom és/vagy kisöcsém van.(szám 1,2,3...)

Van olyan ember, akire felnézel?

Együtt dolgozol a körülötted lévő emberekkel?

Fontos számodra a végzetség megszerzése?

Tudod-e, hogyan kell viselkedni különböző társadalmi helyzetekben?

Úgy érzed, hogy a szüleid jól gondoskodnak rólad?

Úgy érzed, hogy a szüleid sokat tudnak rólad?

Általában rendesen étkezel?

Próbálod befejezni, amit elkezdtél?

A lelki hit az erő forrása számodra?

Büszke vagy nemzeti/etnikai származásodra?

Viccesnek tartanak téged az emberek?

Beszélsz a családoddal arról, hogy mit érzel?

Meg tudod oldani a problémákat illegális drogok és/vagy alkoholfogyasztás nélkül?

Érzel támogatást a barátaid részéről?

Tudod-e, hogy kihez fordulj a közösségedben, ha segítségre van szükséged?

Úgy érzed, hogy a megfelelő iskolába jársz (oda tartozol)?

Gondolod, hogy a családod mindig melletted lesz a nehéz időkben?

Gondolod, hogy a barátaid mindig melletted állnak a nehéz időkben?

A közösségedben tisztességesen bánnak veled?

Van lehetőséged megmutatni másoknak, hogy kezdesz felnőtté válni?

Tisztában vagy az erősségeiddel?

Részt veszel szervezett vallási tevékenységekben?

Fontosnak tartod a közösség szolgálatát?

Biztonságban érzed magad, amikor a családoddal vagy?

Van lehetőséged olyan munkakészségek fejlesztésére, amelyek később az életben hasznosak lesznek számodra?

Szereted a hagyományokat a családodban?

Szereted a hagyományokat a közösségedben?

Büszke vagy a nemzetiségedre?

Előfordult, hogy az édesanyám bosszúsnak tűnt, ill. dühösnek anélkül, hogy elmondta volna az okát.

Az édesanyám megdicsért.

Előfordult, hogy azt akartam, hogy az édesanyám kevésbé törődjön azzal, amit csinálok.

Előfordult, hogy az édesanyám jobban megbüntetett fizikailag, mint amennyire megérdemeltem volna.

Amikor hazaértem, el kellett mondanom az édesanyámnak, hogy mit csináltam.

Úgy gondolom, hogy az édesanyám igyekezett serdülőkoromat, érdekessé, tanulságossá tenni (például azzal, hogy jó könyveket adott, táborba küldött, tanfolyamokra íratott be).

Az édesanyám kritizált, és mások jelenlétében lemondott, hogy milyen lusta és haszontalan vagyok.

Előfordult, hogy az édesanyám megtiltott olyasmit, ami más gyerekeknek megengedett volt, mert félt, hogy valami történhet velem.

Az édesanyám próbált mindig arra buzdítani, hogy a legjobb legyek.

Az édesanyám szomorúnak tűnt, vagy más módon próbálta jelezni, hogy rosszul viselkedtem, így aztán tényleg bűntudatom lett.

Szerintem az édesanyám túlzottan félt attól, hogy valami történik velem.

Amikor valami nem sikerült, úgy éreztem, hogy az édesanyám próbált megnyugtatni és bátorítani.

Az édesanyám úgy bánt velem, mint a család "fekete bárányával" vagy az "áldozati báránnyal".

Az édesanyám szóban és gesztusokkal jelezte felém, hogy szeret.

Úgy éreztem, hogy az édesanyám jobban szerette a testvéreimet.

Az édesanyám gyakran szégyenbe hozott.

Oda mehettem, ahova akarok, anélkül, hogy az édesanyámat túlzottan érdekelné, hogy hol vagyok.

Úgy éreztem, hogy az édesanyám beleavatkozik mindenbe, amit csinálok.

Gyengédséget és melegséget éreztem köztem és az édesanyám közt.

Az édesanyám határozottan megszabta, mit tehetek és mit nem és szigorúan ragaszkodott hozzá.

Az édesanyám szigorúan megbüntetne apró dolgokért is.

Az édesanyám el akarta dönteni, hogyan öltözzek fel, vagy, hogy hogy nézzek ki.

Úgy éreztem, hogy az édesanyám büszke rám, amikor valami sikerült.

Előfordult, hogy az édesapám bosszúsnak tűnt, ill. dühösnek anélkül, hogy elmondta volna az okát.

Az édesapám megdicsért.

Előfordult, hogy azt akartam, hogy az édesapám kevésbé törődjön azzal, amit csinálok.

Előfordult, hogy az édesapám jobban megbüntetett fizikailag, mint amennyire megérdemeltem volna.

Amikor hazaértem, el kellett mondanom az édesapámnak, hogy mit csináltam.

Úgy gondolom, hogy az édesapám igyekezett serdülőkoromat, érdekessé, tanulságossá tenni (például azzal, hogy jó könyveket adott, táborba küldött, tanfolyamokra íratott be).

Az édesapám kritizált, és mások jelenlétében lemondott, hogy milyen lusta és haszontalan vagyok.

Előfordult, hogy az édesapám megtiltott olyasmit, ami más gyerekeknek megengedett volt, mert félt, hogy valami történhet velem.

Az édesapám próbált mindig arra buzdítani, hogy a legjobb legyek.

Az édesapám szomorúnak tűnt, vagy más módon próbálta jelezni, hogy rosszul viselkedtem, így aztán tényleg bűntudatom lett.

Szerintem az édesapám túlzottan félt attól, hogy valami történik velem.

Amikor valami nem sikerült, úgy éreztem, hogy az édesapám próbált megnyugtatni és bátorítani.

Az édesapám úgy bánt velem, mint a család "fekete bárányával" vagy az "áldozati báránnyal".

Az édesapám szóban és gesztusokkal jelezte felém, hogy szeret.

Úgy éreztem, hogy az édesapám jobban szerette a testvéreimet.