Lázár Ervin: A Kék meg a Sárga
Egyszer egy festékpötty – egy kék meg egy sárga – egymás mellé esett a papírra. Egészen közel, a szélük összeért.- Nem menne egy kicsit távolabb? - mondta ingerülten a Kék.- Menjen maga – válaszolta a Sárga – s különben is, talán köszönne!- Még hogy én köszönjek? Egy Sárgának?! - morgott fitymálóan a Kék, és bizonyára lebiggyesztette volna a szája szélét, ha lett volna neki.- Talán csak nem azt akarja mondani, hogy nekem kellene előre köszönnöm?- De azt. Ha nem látná, én Kék vagyok!- Engedje meg, hogy fölkacagjak – mondta gúnyosan a Sárga – hiszen maga a legközönségesebb szín a világon, nem is lehet egy napon említeni velem... és legyen szíves, ne könyököljön az oldalamba!- Először is, maga könyököl az én oldalamba, másodszor pedig én színezem az eget, a tengert, a vizeket, a legszebb virágok kékek, és az emberi szemek közül is a kékek a legszebbek. Képzeljen el egy sárga szemű embert... brr... vagy sárga vizet!- Mégiscsak túlzás! Még hogy a kék virágok a legszebbek! Látott már maga kankalint? Meg őszi erdőt? Maga túl mohó. Beszínezi az egész eget meg a tengert, csupa kék mindenütt. Unalmas. Én mértéktartó vagyok, sohasem válok unalmassá... Kérem, ez mégiscsak disznóság, most már egészen belém mászik...De a Sárgának nem volt ideje befejezni a mondatot, mert a két festékpötty összefolyt. A kisfiú, akinek az ecsetjéről lehullottak,meglátta őket és így szólt:- Nicsak, milyen szép ........... pötty!
Vajon milyen színű pöttyöt látott a kisfiú? Kapd elő a kék és sárga ceruzádat, színezd őket egymásra egy papírlapon, és ha megvan, már tudni fogod!