2021. ICF Coach Konferencia témája - szavazás

TÉMA 1 - Egyéni fókusz A konferencia során az egyén, a coach identitása kerül fókuszba. Az elmúlt 1,5 év mindenki számára nehéz volt. A pandémia azonban csak egy dolog azok közül, ami a coach szakmát és a coachok életét kihívásokkal telivé teszi. A konferencián személyes és szakmai életünk összetett problémáira keressük a választ a következő kérdések mentén. Hol van a határaim kezdete és vége? Felelősség vagy feleleti képesség? Mibe és hova teszem az energiáim? Hol van most az energiaszintem, és hogyan tudok gondoskodni magamról? Mi jelent nyereséget, és mi a veszteség? Mi ad értelmet a mindennapjaimnak? Válaszaink és döntéseink, amik behálózzák mindennapjainkat és óriási energiába telik tudatosan követni lépéseinket. A konferencia során mély belső utazásra hívunk benneteket.

TÉMA 2 - Közösség A közösség ereje abban rejlik, hogy közös értékek vezérlik tagjaikat, amiben mindenki megmártózhat, ugyanakkor képes arra, hogy tagjaik különbségeiket minősítésmentesen megélhetik. Hogy vagyunk mi az ICF coaching közösségében? Hogyan tudunk mi - a közösség - tagjaink erőforrásainkhoz nyúlni, hogyan tudjuk különbözőségeinket megmutatni és erre építeni? Mit tudnánk közösen elérni mi, magyarországi ICF coachok, amit egyenként vagy klikkekben nem tudunk ma? Egy olyan konferenciára hívunk, ami már létrehozásában is a kokreációra épít, ahol a készülés, a közösségi napunk megtervezése már coaching szemléletben, a közösség erejére és együttműködésére épít. Ahol az odavezető út és a kísérés épp oly erővel segíti a közösséget, mint a konferencia nap közös átélése.

TÉMA 3 - Sebezhetőség ereje a fejlesztői kapcsolatban Akárhány betű fémjelzi a nevünket, a közös emberi utazás kálváriájában vagyunk mindnyájan. A konferencia során törekszünk mélyre „nyúlni” magunkban. Kísérletezzünk azzal, hogy úgy vagyunk jelen, ahogy vagyunk! Mutassuk meg egymásnak ne csak szavak szintjén, hogy kik vagyunk! Tudunk-e ténylegesen kapcsolódni egymáshoz azt moderálva, hogy nincs kivétel? Az emberi utazás nehéz, buktatókkal teli, és nem csoki helyett van. Vajon mi a “nagy coachok” hányszor szántottuk fel eddig arccal a betont? És gondoljuk-e azt, hogy most már olyan okosak és fejlettek vagyunk, hogy többé nem fogjuk? Meg tudjuk-e mutatni egymásnak nemcsak a “bicepszünket”, hanem a sebezhetőségünket és sérülékenységünket is. Meg tudjuk-e mutatni magunkat ‘okosság’ nélkül? Merjük-e kimondani a nyilvánvalót?